A Székhelyintézményben is színvonalas, értékes előadást tartottunk a Fenntarthatósági Témahét keretében, amely a rendkívüli pandémiás helyzet miatt tavaszról októberre tolódott. Mottóul választottuk David Attenborough egyik kijelentését: „Vége a paradicsomi állapotnak!”

A nagy kérdés: fenntartható-e az a gazdasági-társadalmi fejlődés, amely biztosítja a jelen igényeket anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációinak lehetőségét saját szükségleteik kielégítésében? Az emberiség és a bioszféra sorskérdésévé vált, hogy be tudjuk-e a jövő nemzedékek iránti erkölcsi felelősségünket építeni a társadalmi és gazdasági döntéshozatalba. A jövő nemzedékek számossága, sora és sorsa a ma döntésein és tettein múlik.

„… Az emberiség olyan gyorsan növekszik, mint történetében soha azelőtt. 2025-ben – az előrejelzések szerint – már 9 milliárdnyian leszünk. Képes lesz-e a Föld ennyi embert eltartani, miközben kiszipolyozzuk az erőforrásokat, szennyezzük a vizet, a környezetet?… Száz évvel ezelőtt egy európai paraszt 6-7 ember ellátásáról tudott gondoskodni, egy mai gazdálkodó termelése 80 – 90 főnek elegendő. … Az alapvető emberi szükségletek megteremtése 9 milliárd ember (köztük a jelenlegi és majdani szegények) számára azt jelentené, hogy a ’80-as évek közepének termelési színvonalát meg kellene ötszörözni. Ez a jelenlegi technikával biztosan elpusztítaná a földi életet. A fenntartható fejlődés elmélete szerint meg kell változtatni, át kell alakítani a termelési technológiákat, és gyökeres változtatásra szorulnak a gazdag világ pazarló fogyasztói szokásai is. Amíg a világ többet fordít háborúkra, fegyverkezésre… mint a légkört szennyező ipari gázok kibocsátásának csökkentésére, vagy az agrártermelés és a természet harmóniájának helyreállítására, nem remélhetjük, hogy a népességbomba kihívásának bolygónk meg tud felelni.” (Láng István)

Dósa Gyula