Lélekmentő online munka a kollégiumban

Alig kezdődött el a 2020-2021-es tanév – a koronavírus-járvány második hulláma miatt – november 10-től a középiskolákban is vissza kellett térni a digitális oktatásra. A kollégiumból is hazaköltöztek a tanulók, folytatódott a tavasszal elkezdett online munka. Varga Csaba, a Székhelyintézmény munkaközösség vezetője válaszolt kérdéseinkre.

- „Normál” tanévet tervezett a tantestület, azonban alig két hónap után újra digitális tanrend lépett életbe. Mennyire érte váratlanul ez a pedagógusokat?

- Valójában a tanév indításakor a fennálló folyamatos járványhelyzet miatt készültünk erre is, a forgatókönyv már készen állt, amihez a tavaszi tapasztalatokat is felhasználtuk. A kiköltözés a szülők bevonásával rendben lezajlott. A kollégák megszervezték az online csoportjaikat, az intézmény vezetése pedig a pedagógusok munkarendjét. A kollégák a kidolgozott új szabályokat felelősséggel betartották és később a tanulókkal is betartatták, akiknek többségét sikerült bevonni a napi kommunikációba.

- Milyen nehézségek adódtak a mindennapok során?

- Úgy, mint tavasszal, a gyerekek már az első napokban egy nagyon erős kötődéssel viszonyultak a csoportvezető nevelőtanárok iránt. Sűrűn keresték a kapcsolatot a kollégákkal, a pillanatnyi mentális állapotuknak megfelelően. Telefonáltak akkor is, ha nem volt különösebb mondanivalójuk. Ezt a fajta érthető nyugtalanságot – hiszen elvesztették a kortárs közösségüket – kezelni kellett a kollégáknak. Egyszerűen „csak” kapcsolatra volt szükségük. Mégpedig bármely napszakban!

- Ez az egyéni törődés, amit a kollégiumi tanárok normál órarendje is tartalmaz …

- Így igaz, viszont ez a helyzet teljesen más, jóval bonyolultabb! A kortárs-csoport szocializáló hatása a 14-18 éves életszakaszban rendkívül erős. Alapvetően meghatározza a fiatal gondolkodását, viselkedésmintáit, befolyásolja döntéseit. A közösség egy látszólagos biztonságérzetet ad, bizonyos mértékig támaszt, védelmet és komfortérzetet nyújt. A kollégista tanulóknál a gyerekeket a nap 24 órájában barátok, riválisok, hangadók, szerelmek veszik körül őket. Ez a lételemük, haza hétvégenként járnak, akkor is szinte csak vendégként. A járványhelyzet éppen e szocializációs közeget tette hirtelen tönkre! Átmenetileg, de megjósolhatatlan időtartamra feloszlott a kortárscsoport. Megszűnt a megszokott komfortérzet, helyébe bizonyos fokú magány, aggodalom, bizonytalanságérzet lépett a legtöbb gyereknél. Ez az állapot még felelősségérzettel, fizikai és mentális terhekkel súlyosbodott, hiszen otthon esetleg el kellett látniuk egyéb feladatokat. Például: a kistestvérek felügyeletét, a nagyszülők ellátását, a háziállatok gondozását, amíg a szülőnek dolgoznia kellett. Az iskolai távoktatásban történő részvételről nem is beszélve. Mindez már nagyon megterhelte és megterheli őket a mai napig mentálisan. Ebben a helyzetben a kollégiumi tanárnak nem egyszerűen egyéni törődést kell folytatni, de életviteli, mentálhigiénés tanácsokat kell adni. Mindez pedig adott esetben a tanárra nézve megterhelő.

- Ez azt jelenti, hogy a félév végére nem csak a gyerekek fáradtak el?

- Pontosan. Hiszen a nevelőtanárok a fenti tanulói kapcsolattartás kezelése mellett igyekeztek a szakmai elvárásoknak is megfelelni. Felkészültek a foglalkozásokra és megpróbálták a normál heti menetrendet is tartani, ám utóbbi nem mindig sikerült. Korrepetáltak és korrepetálást szerveztek. Utána jártak egyes tanulók szociális ügyeinek, családsegítővel, iskolákkal, szülőkkel tartották a kapcsolatot, próbáltak segíteni ahol tudtak. A téli szünet előtt már nem csak a gyerekeken éreztem, hogy fáradnak, hanem a kollégákon, sőt magamon is. A gyerekek ebben a helyzetben biztos támpontot, kapaszkodót, tanácsadót kerestek, akit szerencsére meg is találtak a nevelőtanáraik személyében, amit nagy eredménynek tartok!

További kitartó munkát kívánunk! .